Sir Galahad
'06-os pejtarka, painthorse-shagya arab félvér (pinto) herélt. Sajnos a papírjait nem sikerült megszerezni, de engem ez nem zavar.
Még koleszos voltam, amikor a netem megtaláltam választó csikóként. Elsőre beleszerettem! Tudtam, hogy nekem ezt a lovat meg kell szereznem! Abban az időben (2006-ban) még toronymagas volt a pinto-k ára. hozzáteszem: nem volt még meg rá a pénzem, csak egy töredéke...! Felhívtam a tulajt és elbeszélgettünk, hogy hogyan tudnánk megoldani a vásárlást... Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy decemberig sikerült összespórolni a foglalót és eléggé lealkudtam (lekönyörögtem :) ) az árat is. Hála Istennek egy nagyon korrekt ember volt a tulajdonosa, egy becsületes embert ismertem meg benne. Pótkarácsonyi ajándéknak januárban meg is sikerült venni és HAZA hoztuk!! (Köszönöm Csiráki Zoltánnak és Ildinek, hogy eladták nekem és türelmesek voltak!) Mindebben sok segítségemre volt a legjobb barátnőm (Iza) és nővére, akik elég jelentős összeget kölcsönöztek nekem. Ezúton is köszönet nekik érte! Aztán meg kell köszönnöm a páromnak is, aki a szállításban segített és azóta is velem van és segít a lovak körüli munkában!
Galahad-ról: Tény, ami tény, hogy Ő a legszebb lovam. De! A legidiótább is! Sorolnám a jó tulajdonságait, de most csak a rossz(ak) jut(nak) eszembe. 3 éve van velünk, de olyan hosszú bűnlajstroma van, hogy nem is sorolom az összeset! :)
-Nem lehet vezetgetni kötőfékkel, hacsak nem szeretnénk, hogy végig húzkodjon az útvonalán, vagy lobogjunk utána...
-Nem szereti harc nélkül feladni a lábát...
-Nem szereti, ha pucolják...
-Néha csipked is, ha unatkozik...
-...és ha unatkozik, akkor az istállóban szitál...
-Szereti letiporni az ember lábát... (ezért a beceneve Táppénz) Bárki megkérdezheti a párom, hogy milyen érzés, amikor a doki bácsinak segíteni kell a nagylábujjon lévő begennyesedett, feldagadt körömnek leválni a húsról... :)
-Ha rájön az ötperc, kapkodja és rázza a fejét. (Ez mindíg akkor jön elő, amikor tanítgatnám...)
-Olyan dolgoktól meg tud ijedni, ami szinte nincs is...vagy csak el akar futni??
-Állandóan a macskáink életére tör. Már nem számolom, hogy szegényeknek a 9-ből mennyit vett el, de előszeretettel tapos rájuk, rúgja őket...Az egyik cicánk már meghalt, mondjuk autó által, de mindegy...
Dióhéjban ennyi a rossz tulajdonságairól. Elrettentésnek szerintem elég is volt ennyi. :)
Persze vannak jó dolgai is! Már néhányszor ültem rajta, lekopogom, jól viselkedett. Futószárazásnál szóra csinálja a dolgokat. Nagyon tanulékony és okos. Dinamikus és nagyon szép mozgása van!! Imádom Őt, minden idiótasága ellenére! De az is lehet, hogy a jelleme miatt ragaszkodom így hozzá!?
Lényeg, hogy Ő a kedvenc
(Zárójeles megjegyzésként említem, hogy 2009. 08. 21.-én megvolt az első terepen való lovaglásunk és nagyon okos volt. Azóta folyamatosan lovagolgatok vele, és már a szigetvári Zrínyi napokon is megfordultam vele. Kijelenthetem: be van lovagolva!:)!)
!Miranda
'97-es nyereghelyen bélyegzett, kisbéri félvér, pej, kanca. Nem régóta van velünk. Idén (2009) a tél végén cseréltük el. Egy appaloosa kislovat adtunk érte.
Ifjú korában díjugratásban versenyzett. Egy rossz talajfogás következtében, meg a sokéves versenyektől hegyfaltipró lett a jobb első lába. Ez csak egy fajta járás technikát jelent, olyan talpasan teszi le a lábát. De ezt csak tapasztalt, hozzáértő szemek veszik észre. Nem fájdítja és nem sánta. Bátran mondhatom, hogy még tud ugrani! :)
A verseny időszaka lezárása után egy erdei iskolához került. Oktatólóként szolgált.
Ezután egy hobby lovas vette meg és szinte egyáltalán nem használta. Itt hosszasan pihenhetett...Csak volt a többi ló között. Azt hiszem 2 csikója volt. Álítólag nagyon jól nevelte őket. És akkor jöttünk mi és cseréltünk.
Az első utunk mindjárt egy 20 km-es túra volt hazáig. De semmi gond nem volt, nagyon okos paci. Pár hónapig nem is volt gond, ellovagolgattunk vele és hirtelen eszébe jutott, hogy neki hiányzik terepen a társaság... Azóta csak másik ló kíséretében lehet vele kimenni. Ha mégis egyedül próbáljuk meg, vagy egyedül jövünk vissza, vagy szakadt kantárral, vagy csak idegesen... :) De általában az esést követően!
Ha van paci kíséret tűzön-vízen, árkon-bokron átmegy, nincs semmi baj, még sokszor előre is megy. Karámban nagyon nyugis, szinte löködni kell, hogy mennyen má'n arrébb. Nagyon szelíd, mindenét engedi tapizni, pucolni :)