Ács Adriennek hívnak és amióta az eszemet tudom azóta oda meg vissza vagyok a lovakért.

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy elmesélem, hogy is lettem ló tulajdonos és hogy lettem én a lovak tulajdona...

Az egész életem a lovak körül forgott, mindenben a lovas dolgokat láttam. Igen fanatikus vagyok!! :) Mindíg arról álmodtam, hogy lesz egy pacim és madarat lehetett volna velem fogatni amikor 1.gimnazista koromban apuval elmentünk Csertőre "csak megnézni" a lovakat. Sok csikó volt és nekem nagyon megtetszett egy nyári fekete kanca. (Jázmin) Addig-addig beszélgettünk a tulajjal, hogy rábeszélte aput, hogy kell nekünk ez a ló. Persze amikor hazamentünk anya majdnem szívrohamot kapott. Csak pár hét és lovam lesz!! Jött a meglepi! Mert ugye egy ló nem ló? Mindjárt lett belőle kettő! Egy angol fv. sárga kanca csikó (Cser-fess) is az enyém lehetett. Aznap amikor meghozták őket...hát nagyon boldog voltam!!

Másnapra a fekete csikó beteg lett...Majdnem meghalt. Nem kapott meg egy oltást...A doki helyrehozta és párszor meg is látogatta...

Nem sokkal később arra mentem haza, hogy apukám eladta mind a kettő csikót egy falubelinek, akinek volt már egy lova és ami a lgszörnyűbb, nekem kellett átvezetnem őket. Végigsírtam az egész utat...Nagyon haragudtam a srácra, de tudtam, hogy szeretni fogja őket. Megigértem neki, hogy a feketét még vissza fogom venni!! Apu ahoz a céghez ment dolgozni, ahonnan a lovakat hoztuk és a legelőnkre került 12 paci. Kiélhettem magam! Olyan lovakon lovagoltam, akikhez már a vadságuk miatt nem sok reményt fűztek. Egyik legszebb időszakom volt. Megint lett 3 saját csikom! (Janicsár, Luca, Csinszka) kb. 1 év után vissza üzleteltem az első lovamat, azt a csodaszép fekete kancát! Már 3 éves volt. (Odaadtam érte Janicsárt és Csinszkát) Én lovagoltam be! Közben vissza vitték a 12 lovat, apu már nem dolgozott ott. Lucát eladtam. 

Egy igazi kilovaglásom volt Jázminnal! Volt egy ingyen tartott lovunk, amolyan használhattam a tartásáért ló; Aszti, meg a két csikója. Elhívtam a barátnőmet, hogy lovagoljunk ki, Ő Asztin, én Jázminon. Meg kell mondjam izgalmas egy túra volt. Ha nekünk eszünkbe jut, csak mosolygunk rajta. :)

Ezután többet nem kellett lovagolnom Jázminon. Valahogy felakasztotta magát a kötőfékénél (én azt mondom a rosszakaróim segítettek neki) és teljesen összezúzta a fejét, ahogy kapálózott. Egy hétig szenvedtünk együtt... Már azt hittem meggyógyul. Vasárnap mentem vissza a kóterba, elbúcsúzott, lekisért a karámig, nyerített. Most is könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok. Még azon a vasárnap éjjel újra vérezni kezdett az orra, és reggelre elvérzett... Anya telefonált. Szörnyű volt!! Én pedig hülye voltam és utoljára megnéztem! Hiba volt. Iza és a párom velem voltak, de nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy az első lovamet másodszorra is elvették, de mostmár nem tudom visszahozni... Talán nem is lehet elfogadni ezt soha.

Mindíg velem marad, egy jázminbokor alá temettettük...

Asztit és a csikókat eladták és én ló nélkül maradtam...

Lovardákba jártam. Rengeteget estem-keltem, törtek a bordák. Volt, hogy fejbe is rúgott ló és elharaptam a nyelvem...Sokmindent túléltam... :) De a lószeretet mindmáig megvan!!

Eljártam ahoz a sráchoz is, aki annak idején megvette Jázminékat...

Neki is nagyon hálás vagyok, hiszen amiben tud segít és sok mindent tett és tesz a lovaimért. Segít belovagolni, Ő jár körmölni és mindíg van 1-2 hasznos és hatásos tippje! Tormási Gyuszi, köszi a sok segítségért! Örök hála!

Szóval azóta 2006 lett, neteztem a kóterban és rátaláltam egy tarka csikóra...Mára Galahad a neve.

Oldal: Magunkról:
GalahAdri lovas honlapja - © 2008 - 2024 - galahadri.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat